Ha azt kérdezi, milyen gyorsan áramlanak le az elektronok a kábelen, akkor a sodródási sebesség, az átlagos sebesség, amellyel az elektronok egy vezetőben haladnak, amikor elektromos térnek vannak kitéve, körülbelül 1 mm/s. Szóval elég lassan. De ha ez az a sebesség, amellyel az információ továbbítható egy vezetőn, akkor ezt az elektronokon keresztül hullámzó elektromágneses hullám sebessége határozza meg, amely közel fénysebességgel terjed. A vezeték méretei és az elektromos tulajdonságok, valamint az induktivitás befolyásolják a pontos terjedési sebességet, de általában a fénysebesség 90 százaléka – körülbelül 270,000 km/s.
Tehát ha információt akarsz kapni A pontból B pontba, akkor ez korlátozni fog téged. Semmi sem haladhat gyorsabban, mint a fénysebesség, és ez korlátozó tényező egyes elektronikák, például a processzorok tervezésében, ahol a dolgokat egyre kisebbre zsugorítják, hogy a két pont közötti távolság a lehető legkisebb legyen, hogy növeljék. a dolgok feldolgozási sebessége. Bár a kvantummechanikát alkalmazó fejlesztések módot nyújthatnak ennek megkerülésére.
A kábeleknél általában az érdekel minket, hogy mennyi adatot lehet egyszerre leküldeni. És ezt befolyásolja az adatok továbbításának módja és a kábel hossza. Minél magasabb a használt frekvencia, annál nagyobb a csillapítás vagy veszteség, ami akkor következik be, amikor lejjebb kerül a kábelen. Az egyik dolog, ami minden elektromos közegben megtörténik, beleértve a kábeleket is, hogy a zajt véletlenszerű elektronok egymásba ütközése generálja, és egy ponton a jel olyan alacsony lesz, hogy a zajszinttel összehasonlítható vagy kisebb lesz. nem fogod tudni megkülönböztetni a kettőt egymástól. Tehát nagyon rövid kábelfutások esetén a frekvencia magas lehet, de hosszabb távon alacsonyabbnak kell lennie.
Ezért néhány irányelvre van szükség, hogy tudja, melyik kábelt használja a különböző helyzetekben. A digitális adatátvitelhez a két leggyakrabban használt kábeltípus a sodrott érpár és a koaxiális kábel. A sodrott érpárú kábelek 10 Mbps (Mega bit/s), 100 Mbps és 1000 Mbps (vagy 1 Gigabit) átvitelére állíthatók be akár 100 méteres távolságig (plusz egy 10 méteres farok mindkét végén). A koax kábelek 10 Mb/s vagy 100 Mb/s sebességű átvitelre is beállíthatók 500 méteres távolságig. Egyes internetszolgáltatók akár 1000 Mb/s vagy 1 Gb/s sebesség elérésére is képesek, bár ez ritka. Vannak olyan speciális kábelek, amelyeket a laboratóriumokban használnak, és amelyek akár 10 Gbps-ig futnak.
Sodrott érpárú és koaxiális kábelek egyaránt használhatók Ethernet-kapcsolatokhoz; a csavart érpárt vékony Ethernetnek, a koaxot pedig vastag Ethernetnek nevezik. A vékony Ethernetet, amelyet gyakran CAT5E vagy CAT6 kábelként állítanak elő, manapság általában a számítógépes berendezések összekapcsolására használják, és valószínűleg néhány csatlakoztatva van a számítógépéhez, amely összeköti az internettel. A vastag Ethernetet általában az épületek gerincvezetékeihez használják.
A fentiek az úgynevezett alapsávi kommunikációra vonatkoznak, azaz nincs moduláció. Ha modulációt alkalmazunk, ahol az adatok egy modulációs frekvencia tetejére kerülnek, akkor sokkal nagyobb adatkapacitások szállíthatók. És speciális kódoló berendezéssel mindkét végén ez még tovább növelhető. Ezt minden alkalommal tapasztalni fogja, amikor egy műsort néz a tévében. Az Egyesült Királyságban 69 lehetséges UHF-csatorna létezik (vagy volt, amíg néhányat el nem adtak mobiltelefon-használatra), és mindegyik akár 20 digitális televízióállomást is képes közvetíteni. És mindez a televízió antennájától a TV-ig fog érkezni, hogy a tuner kiválogatja és megjelenítse az Ön által kiválasztott állomást. Gondolj csak bele, mennyi adat van benne. Ez azért lehetséges, mert a kép kódolása és tömörítése az átvitel végén, majd a TV végén dekódolásra kerül. Tehát az antennától a TV-ig tartó szerény koaxiális kábel hatalmas mennyiségű információt vagy adatot szállít, még akkor is, ha Ön egyszerre csak egy kis részét fér hozzá.
